Sziasztok!
Nagyon rég jártam itt,de nem mondtam még le róla! Az ok nem tudok! Nagyon szerettem mindig itt lenni ...de és most jöhetnének a kifogások, ami elmarad,mert valószínű én tehetek leginkább róla felesleges mentségeket keresni. Talán most itt az idő egy új fejezetre bárhogy is alakuljon a továbbiakban a blog sorsa. Én mint minden újrakezdésnél általában bizakodó vagyok. Tehát még mindig Ausztriában vagyok itt lakom és dolgozom. Hazudnék ha azt mondanám szeretem. Nem szeretek itt lenni távol a gyerekeimtől és a családomtól. Sokan azt mondják milyen jó neked,szép helyen élsz van munkád jól keresel akkor meg mi a baj? Elárulom nem minden a pénz! Persze tudom boldogit meg minden,és persze én is azért vagyok itt, DE csupa nagybetűvel ettől még engedtessék meg nekem,hogy ne szeressek itt lenni! Pedig muszáj! Sajnos! Mennyivel jobb lenne otthon dolgozni minden este hazamenni a családhoz vacsorát készíteni stb. De ez a mai bérekhez képest lehetetlen. Itt kell lennem,hogy segíteni tudjak a gyerekeimnek, a szebb jövőjük kialakításához,mert ugye az ember mindig jobb és szebb jövőt szeretne a gyerekeinek! Persze önös érdekből is teszem mert én is csak boldogulni szeretnék ahogy minden ember a földön. Egy válás után pedig nem könnyű, aki esetleg átélte az tudja igazán! Új életet kialakítani elég nehéz 30 év házasság után. Felborul minden amit addig napi szinten átéltél,és biztosnak hittél.Hirtelen kiderül kik is az igazi barátaid sőt messszebre megyek család tagjaid! Miután ezt is túl éled kezdődhet előröl minden. Szükséged lesz egy helyre ahol élsz,mert lássuk be szülőkhöz vissza költözni ennyi idősen maximum átmenetileg lehetséges. Persze nagyon örül neki az ember mert van hova menni,de akkor is szükség van egy privát szférára. Az első év úgy telik el,hogy nem is olyan rossz a szingliség, bár a továbbiakban már egyre nehézkesebb lesz. Mára ennyi azt gondolom,később folyt.köv.
Mindenkinek szép délutánt kívánok!
Gina