Tűz!!

A TŰZ!!!! Veszélyes, félelem keltő és mégis fontos szerepet játszik életünkben.Sokszor hallani a médiában itt egy tűzeset ott egy másik, mindig felkapjuk rá a fejünket sajnálkozunk, adott esetben ha tudunk segítünk, de soha és még egyszer soha nem gondoljuk, sőt el sem tudjuk képzelni mi lenne ha ez velünk történne meg a családunkkal vagy az ismerőseinkkel. Velünk megtörtént, méghozzá karácsony előtt három nappal. Ennek most lesz hét éve.December 21-én hajnalba arra ébredtünk, hogy verik az ajtót azonnal jöjjünk ki a házból mert hátul már a garázs teteje lángokba áll. Szerencse a szerencsétlenség mellett, hogy anyu felébredt a recsegésre és időbe ki tudtunk még jönni.Iker házunk van és ők laktak hátul a garázs előtt. Abban a pillanatban nem is ijed meg az ember annyira talán hanem elsősorban próbálja oltani, tűzoltót hívni. Mikor már látni, hogy ez nem fog menni a tűz gyorsan terjed fel és fel tovább át a ház tetőre és mi csak álltunk már tehetetlenül nem kívánom senkinek azt az érzést, hogy látod egy élet munkája alapjaiba dől romba, és hiába értek már oda a tűzoltók már nem sok mindent tehetnek már nem lehetett megmenteni! A párom megégett a hátán azonnal kórházba kellett vinni, visszament az égő garázsba kihozni a hegesztéshez  használt oxigént és az óriás gáz palackokat is az ajtó zárva volt feltépte amit a mai napig nem tudunk, hogy volt ennyi ereje de akkor ez megtörtént. Kifelé jövet addigra már a tetőről ráestek az égő darabok így égett meg. A tűzoltók azt mondták ha az felrobbant volna az utcában nem marad épp ablak sem. Ő a fűbe feküdt le mert az hűsítette a meztelen hátát (amikor kijöttünk a házból alig voltunk felöltözve éjjel volt még) majd bevittem a kórházba. Azonnal ellátást kapott kb a háta fele megégett. Nekem és a gyerekeknek nem történt bajunk. A szomszédoktól ruhát kaptunk, barátunk már a kórházba várt mire odaértem, és csak annyit mondott : elmentem begyújtani ez annyit jelentett, hogy van egy lakása ami most a miénk lesz! Igaz barát! Örökké hálásak leszünk neki, végig ott lakhattunk amíg kész nem lett az új ház. De az még akkor nagyon távoli volt. Kivilágosodott mire haza értem a másik barátaink is addigra már ott voltak és a szomszédok, ismerősök mindenki segíteni akart. És segítettek, már avval is, hogy ott voltak velünk! Ott aznap mindenki dolgozott mentettük ami még megmaradt. Nem tudom mi lett volna nélkülük ott álltam a fiúkkal és a látvány borzasztó volt.Estére már nagyon kimerültek voltunk minden szempontból. Karácsonyt nem tartottunk, az életünk volt az ajándék ami a legtöbb amit kaphatunk, és ezt másodszor is az édesanyánktól kaptuk!! A párom két hétig volt kórházba, de már onnan is a lehetőségekhez képest aktívan intézkedett. A ház teljes valójában megsemmisült a maradék falakat mindent le kellett bontani. De mielőtt ez megtörtént a tűzoltók majd a biztosító vizsgálta a helyszínt, hogy valójában mi is okozta a bajt. Kiderült, hogy a kazán hibásodott meg (egyféle zárlat keletkezett) és ez okozta a tűzet.(pedig minden évben a fűtési szezon előtt ellenőriztettük!) Miután ez megtörtént utána kezdődhetett meg az újjáépítés. Itt még el szeretném mondani illetve meg szeretném köszönni azt a sok segítséget amit mi akkor kaptunk annak bármilyen formáját : ételt, ruhát, lakást, és rengeteg dolgos kezet az építkezésnél, a hivatalba a segítséget a gyors papír munkákért, a szakemberek pontos megjelenését precíz  munkáját, és mindenkinek aki ott volt!!! Ma már tudunk erről beszélni, de ha a tűz szót meghallom a mai napig eltölt a félelem és a rossz érzés, soha senkinek nem kívánom, hogy ezt átélje vagy megtapasztalja. A tűz a kandallóban vagy a megfelelő helyen legyen sehol máshol! Az új házunk a következő évben elkészült, beköltöztünk de ahogy lehet mindent próbálunk a lehetséges tűz miatt bebiztosítani,(a kazán szinte egy betonnal körbe vett helyiségben van), hogy soha többet ne forduljon elő!! Ezt a történetet M József-nek ajánlom, és mindenkinek felhívom a figyelmét a tűz veszély! és nagyon komolyan oda kell figyelni rá!! Georgina