A TŰZ!!!! Veszélyes, félelem keltő és mégis fontos szerepet játszik életünkben.Sokszor hallani a médiában itt egy tűzeset ott egy másik, mindig felkapjuk rá a fejünket sajnálkozunk, adott esetben ha tudunk segítünk, de soha és még egyszer soha nem gondoljuk, sőt el sem tudjuk képzelni mi lenne ha ez velünk történne meg a családunkkal vagy az ismerőseinkkel. Velünk megtörtént, méghozzá karácsony előtt három nappal. Ennek most lesz hét éve.December 21-én hajnalba arra ébredtünk, hogy verik az ajtót azonnal jöjjünk ki a házból mert hátul már a garázs teteje lángokba áll. Szerencse a szerencsétlenség mellett, hogy anyu felébredt a recsegésre és időbe ki tudtunk még jönni.Iker házunk van és ők laktak hátul a garázs előtt. Abban a pillanatban nem is ijed meg az ember annyira talán hanem elsősorban próbálja oltani, tűzoltót hívni. Mikor már látni, hogy ez nem fog menni a tűz gyorsan terjed fel és fel tovább át a ház tetőre és mi csak álltunk már tehetetlenül nem kívánom senkinek azt az érzést, hogy látod egy élet munkája alapjaiba dől romba, és hiába értek már oda a tűzoltók már nem sok mindent tehetnek már nem lehetett megmenteni! A párom megégett a hátán azonnal kórházba kellett vinni, visszament az égő garázsba kihozni a hegesztéshez használt oxigént és az óriás gáz palackokat is az ajtó zárva volt feltépte amit a mai napig nem tudunk, hogy volt ennyi ereje de akkor ez megtörtént. Kifelé jövet addigra már a tetőről ráestek az égő darabok így égett meg. A tűzoltók azt mondták ha az felrobbant volna az utcában nem marad épp ablak sem. Ő a fűbe feküdt le mert az hűsítette a meztelen hátát (amikor kijöttünk a házból alig voltunk felöltözve éjjel volt még) majd bevittem a kórházba. Azonnal ellátást kapott kb a háta fele megégett. Nekem és a gyerekeknek nem történt bajunk. A szomszédoktól ruhát kaptunk, barátunk már a kórházba várt mire odaértem, és csak annyit mondott : elmentem begyújtani ez annyit jelentett, hogy van egy lakása ami most a miénk lesz! Igaz barát! Örökké hálásak leszünk neki, végig ott lakhattunk amíg kész nem lett az új ház. De az még akkor nagyon távoli volt. Kivilágosodott mire haza értem a másik barátaink is addigra már ott voltak és a szomszédok, ismerősök mindenki segíteni akart. És segítettek, már avval is, hogy ott voltak velünk! Ott aznap mindenki dolgozott mentettük ami még megmaradt. Nem tudom mi lett volna nélkülük ott álltam a fiúkkal és a látvány borzasztó volt.Estére már nagyon kimerültek voltunk minden szempontból. Karácsonyt nem tartottunk, az életünk volt az ajándék ami a legtöbb amit kaphatunk, és ezt másodszor is az édesanyánktól kaptuk!! A párom két hétig volt kórházba, de már onnan is a lehetőségekhez képest aktívan intézkedett. A ház teljes valójában megsemmisült a maradék falakat mindent le kellett bontani. De mielőtt ez megtörtént a tűzoltók majd a biztosító vizsgálta a helyszínt, hogy valójában mi is okozta a bajt. Kiderült, hogy a kazán hibásodott meg (egyféle zárlat keletkezett) és ez okozta a tűzet.(pedig minden évben a fűtési szezon előtt ellenőriztettük!) Miután ez megtörtént utána kezdődhetett meg az újjáépítés. Itt még el szeretném mondani illetve meg szeretném köszönni azt a sok segítséget amit mi akkor kaptunk annak bármilyen formáját : ételt, ruhát, lakást, és rengeteg dolgos kezet az építkezésnél, a hivatalba a segítséget a gyors papír munkákért, a szakemberek pontos megjelenését precíz munkáját, és mindenkinek aki ott volt!!! Ma már tudunk erről beszélni, de ha a tűz szót meghallom a mai napig eltölt a félelem és a rossz érzés, soha senkinek nem kívánom, hogy ezt átélje vagy megtapasztalja. A tűz a kandallóban vagy a megfelelő helyen legyen sehol máshol! Az új házunk a következő évben elkészült, beköltöztünk de ahogy lehet mindent próbálunk a lehetséges tűz miatt bebiztosítani,(a kazán szinte egy betonnal körbe vett helyiségben van), hogy soha többet ne forduljon elő!! Ezt a történetet M József-nek ajánlom, és mindenkinek felhívom a figyelmét a tűz veszély! és nagyon komolyan oda kell figyelni rá!! Georgina
6 megjegyzés:
Félelmetes történet, s mellette tanulságokkal teli. Köszönöm, hogy megosztottad velünk!
Igen nem is gondolnánk mennyire,megigértem,hogy megosztom veletek köszönöm,hogy elolvastad!
Az is kiderült, a bajban azért akadnak segítőkész emberek
Igen nem is kevés!!Szerencsére,örökké
hálás leszek érte,belegondolni se jó mit csináltunk volna nélkülük!!
Valóban az nagy pozitívum, hogy ennyi segítőkész emberre leltetek. Férjed előtt pedig le a kalappal!
Köszönjük!
Megjegyzés küldése