Szép estét!

Tegnap Erdély meseszép tájairól kezdtem el mesélni egy kicsit ma is folytatnám.Egy nagyon szép helyről,  egy csipkerózsika kastélyról ami már egy kicsit túlnő Erdélyen( mármint helyileg ) de éppoly csodás környezetben fekszik mint pl: a Hargita .A várost méltán nevezik a "Kárpátok gyöngyének" is. Amikor először láttam szinte nem hittem a saját szememnek, egy tündérmese valósult meg bennem abban a pillanatban,  a látvány lenyűgöző és egyben csodálatos volt. A kastély egy magaslaton áll ahova kanyargós út vezet felfelé, már odafelé is tele voltam várakozással ha ez így néz ki kivűlről milyen lehet belül? Mondanom sem kell megérte a hosszú út odáig

belül ha lehet még szebb mint gondolataimban. De jő az ébredés és nem a királyfi (sajna), ( bár itt egy királyi kastélyról van szó). Szóval itt az út vége fuss el véle.Ez a kastély azért nem mese ha valaki Sinaia felé jár feltétlen látogassa meg a Peles kastélyt ígérem nem fog csalódni. ( Na ez úgy hangzott mint valami reklám hirdetés)

A különbség az , hogy én ezt így is gondolom, mármint, hogy "nem fog csalódni"!!A mai napra ennyi volt csipkerózsikából, de holnap egy új nap egy új  mese, megyek aludni hátha a királyfival álmodom.Szép álmaitok váljanak valóra!Georgina

Sziasztok!

Egy kicsit a katarzis pillanata volt számomra amikor bekapcsoltam a gépem, mert sok új dolgot tanultam a blog készítésről és mi több alkalmazni is tudtam.Tudom azok számára akik ezt már tudják nem nagy dolog de nekem

felemelő érzés volt,hogy most már ezt is tudom.Remek segítségem volt a tanulásban és ezúton is köszönet érte.

A mai nap befejeztem a könyvem ami nem okozott csalódást.Ajánlom mindenkinek remek olvasmány és én azt hiszem egy szinten tanulságos is.De most egy kicsit új gondolatok járnak a fejemben( a legtöbb mindig a fürdőkádba jut eszembe amikor persze éppen nem tudom leírni!) bár már készítek oda jegyzet tömböt az ilyen hibák  kivédésére.Félek néha túl sok mindenről akarok egyszerre írni és ezért egy kicsit csapongok (néha még a fejemben is) csak egy kis felsorolás:  imádok kirándulni a barát nőmmel, a családommal, a barátainkkal.szeretem a szép tájakat pl: Erdélyt amiről szeretek is beszélni és most már írni is.És most egy picit mesélek is róla, először csak nagy vonalakban majd később apránként is,sok mindennel lehetne kezdeni de azt hiszem ha Erdély akkor először egy író jut eszembe (szintén kedvenc szerzőim egyike) Tamási Áron és azt gondolom már sokan hallottuk azt a híres mondatát, hogy "azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne".Aki már járt

ott az azt hiszem ezt a gondolatot könnyen magáévá tudja tenni.Csukjuk be egy pillanatra a szemünket és már látjuk is a gyönyörű szebbnél szebb tájat. Hegyek sokasága kacskaringozik a szemünk előtt amire ha felnézünk olyan magasak, hogy bele  szédülünk, és alant lent a völgyben sok kis, és nagy patak, folyó iramodik tova el a távolba és viszi a virágok szirmait, a fa leveleit hiszen itt az ősz és vége a hosszú forró nyárnak a madarak még csiripelnek,  de nemsokára beköszönt a  fagyos tél.És ez a meseszép világ a hó hófehér bundájába bujik,de az élet ott lapul alatta, hogyha elérkezik a tavasz újból megnyíljon s a szemünk elé táruljon a maga gyönyörű valójában.Én ilyennek látom és még mesélek róla ,de addig is szép jó éjszakát mindenkinek álmodjatok szépeket szép tájakon járva!Georgina