Ibolyaút

 A jó idő kicsalt minket a szabadba egy szép sétára.A Balatonakarattyai magasparton sétáltunk ismét a barátnőmmel, ahol "megnyílt" az ibolyaút  csak most már Szép Ernő szavaival élve: "Nincs nekem kedvenc virágom..."

 Szép Ernő:Virágok

Nincs nekem kedvenc virágom,
melyik szebb, nem prédikálom,
Mind szeretem, mind csudálom,
tavasszal mind alig várom.
És szeretem én a fákat
                                                                    amennyit csak szemem láthat.
                                                                 Szeretem, ó, a fanépet,
                                                                     Na fák is olyan szépek, szépek.
                                                                   Nem mások ők, nézz csak rájok:
                                                                égig érő zöld virágok.

Zelk Zoltán: Ibolya

Ibolya, ibolya
virítsz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében. 

Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajnalban megfürdesz
az ég harmatába`.

Napfény az ebéded,
szellők simogatnak:
így élsz vidáman,
hírnöke tavasznak.

A szásszorszép is bontogatta virágait

jégcsap virágocska a barátnőm kertjéből

 Csillagfürt-nek nevezném ezt a szép kis virágot,sajnos nem tudom a nevét de nagyon tettszik. A kis kék virágocskái mint a tenger úgy ölelték körbe a bokrot.Nagyon látványos és gyönyörű talajtakaró.

Ő szerintem a primula vadon nőtt változata.Csodaszép!

A Balaton fodrozódó vizén felejti az ember a tekintetét.

 

A séta folytatódik, kérlek sétáljatok továbbra is velem: Georgina