Néha jobb ha nevén nevezzük az érzéseinket, hogy tisztába legyünk velük.Én is eszt teszem most, már nagyon vártam az első megjegyzést és meg is érkezett és ettől nagyon boldog voltam!!!! Kedves " Centrum" köszönet
a reagálásért új lendületet adtál nekem ,és kedvet tovább az íráshoz, mert azt gondolom én is ,hogy szükségem
van rá ( bár már egy kicsit elbizonytalanodtam ) de most új lendülettel vetem magam bele ebbe a csodás felszabadító érzésbe és most teljes egészébe leírom a legkedvesebb verseim egyikét. Előző írásaimba már egy pár sort becsempésztem (nem bírtam kihagyni) de most álljon itt teljes valójában , és remélem sokunk szívét megérinti úgy ahogy az enyémmel tette!!!
Karinthy Frigyes: Előszó
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Próbáltam súgni szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként külön.
A titkot, amiért egykor titokban
Világra jöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom,
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itt hagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rám nézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nekem ő égő csipke fenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanúskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se észak fény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él.
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja , őse.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb a mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek,
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, öröm hírt hoztam én.
Öröm hírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.
Köszönet ha elolvastátok: Georgina
1 megjegyzés:
Egyet értünk. Egyetértünk.
Megjegyzés küldése