Az első amivel tartozom az egy ígéret, mégpedig egy örök kérdés magázódás vagy tegeződés egy kicsit utána néztem és többféle véleménnyel találkoztam ami engem megfogott az, hogy a magázódás egyféle szerepjáték és ha belegondolunk ez valóban így is van. Találkozunk egy idegennel és még nem tudjuk eldönteni milyen helyzet alakul ki kettőnk között, ezért természetesen udvariasra vesszük úgymond a "figurát" tehát egyfajta szerepet játszunk így megadjuk a tiszteletet neki. Később a beszélgetés folyamán ez a szerepjáték átalakul őszintébbé és ezáltal a végkifejlet már tegeződést tesz lehetővé. Ami számomra ebből kiderül a tegezés tehát egy nyílt, megbízó folyamat ami nekem szimpatikusabbnak tűnik, ezért én a továbbiakban így kezdem leveleim, és egyúttal elnézést kérek attól akinek ez mégsem megfelelő.
Ui: Nem az a lényeg tehát, hogy tegezünk, vagy magázunk hanem a másik feltétlen tisztelete.
Ui,Ui: Bocsi de a könyvvel most egy kicsit lassabban haladok, de tovább mesélem!!
Sziasztok!
3 megjegyzés:
Írott formában nem zavar a tegeződés, de személyesen, mikor először találkozok, számomra ismeretlennel, akkor kimondottan igen. Másodjára már nem, mert akkor már nem először látom. Bizonyára azért van nálam ez az ódzkodás, mert az életkorom miatt én már régi módi vagyok.
Igen igazad van,mármint az első találkozásra vonatkozóan,az életkorra pedig nincs igazad csak így tanultad,és én sajnálom, hogy már nem mindenhol így tanítják.Tehát erre a jó szó nem régi módi hanem úriember.(Lehet,hogy én is régi módi vagyok?),de így tetszik.Georgina
Mit mondhatnék?
Mit a bölcs kádi: "neked is igazad van, meg neked is!"
Megjegyzés küldése