Egyszer mindenki visszatér

Egyszer mindenki visszatér,                                                 

Kik e falut elhagyták.

Ha máskor nem,halottak napján.

Virágot hoznak,gyertyát gyújtanak

Őseiknek sírján.

Temetőbe belépve, a sok új sír

Mind idegen neked,

Csak pár feliratos név

Idézi fel benned a régi emléket.

Igen, őt még ismertem, játszottam is véle

A másikat már nem ismertem,

Ő egy más vidék szülöttje.

Nem nyugszik itt apja, sem őse.

Ki tudja számolni, hányan hagyták el                                

Ősi fészküket, őseik nyugvóhelyét.

Egy jobb, egy szebb élet

Volt akkor a remény.

Megigéz a sok szép virág, gyertyafény,

Szülői sírnál, hol állsz, felvillan a boldog gyermekév. 

Könnyeid ne szégyelld, engedd, hogy hulljanak.

Ők, kik felneveltek, már csendben nyugszanak.

Dérlepte fejedben megfordult egyszer is tán?

Hogy nyughelyet itt e temetőben találj.

Sírodra itt kerül majd egy-egy szál virág, 

A nagy családból lesz még, aki emlékezik terád.

Járhatsz-e honban büszkén, a világban gazdagon,

Ahol ifjan szerettél, a szülőföld visszavonz.

Amint a mágnes a vasat magához rántja,

Egyszer mindenki visszatér a szép falujába.

/Horváth Géza/