"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne"
Tamási Áron

"Lent délen meseszép éjjen édes édent remélsz"


2010. november 1., hétfő

Egyszer mindenki visszatér

Egyszer mindenki visszatér,                                                 
Kik e falut elhagyták.
Ha máskor nem,halottak napján.
Virágot hoznak,gyertyát gyújtanak
Őseiknek sírján.

Temetőbe belépve, a sok új sír
Mind idegen neked,
Csak pár feliratos név
Idézi fel benned a régi emléket.

Igen, őt még ismertem, játszottam is véle
A másikat már nem ismertem,
Ő egy más vidék szülöttje.
Nem nyugszik itt apja, sem őse.

Ki tudja számolni, hányan hagyták el                                
Ősi fészküket, őseik nyugvóhelyét.
Egy jobb, egy szebb élet
Volt akkor a remény.

Megigéz a sok szép virág, gyertyafény,
Szülői sírnál, hol állsz, felvillan a boldog gyermekév. 
Könnyeid ne szégyelld, engedd, hogy hulljanak.
Ők, kik felneveltek, már csendben nyugszanak.

Dérlepte fejedben megfordult egyszer is tán?
Hogy nyughelyet itt e temetőben találj.
Sírodra itt kerül majd egy-egy szál virág, 
A nagy családból lesz még, aki emlékezik terád.

Járhatsz-e honban büszkén, a világban gazdagon,
Ahol ifjan szerettél, a szülőföld visszavonz.
Amint a mágnes a vasat magához rántja,
Egyszer mindenki visszatér a szép falujába.
/Horváth Géza/

2 megjegyzés:

MJ írta...

Nem ismertem, nagyon szép!

georgina írta...

Köszönöm én is egy helyi újságban találtam de szerintem is megható!Ezért is gondoltam megosztom veletek is.