Folynak könnyeim mind a sebesvízű patak,
de útjuknak immár vége nem szakad.
A könnycseppek patakból folyóvá duzzadnak,
és immár egy tengernyit alkotnak!
Gina
Ez a pár sor híven tükrözi a jó fél évvel ezelőtti lelkiállapotom.Munka nélkül maradtam. Tudom rajtam kívül nagyon sokan vannak még így,de amikor mi magunk kerülünk ilyen helyzetbe szinte első pillanatban fel sem fogja az ember, majd elkezd azon tűnődni mit és hol rontott el?Később jön a keresgélés itthon?, vagy inkább külföldön? Az első hónapban szinte az egész nap az interneten "lógtam" munka után kutatva.Egy csepp reménykedés,majd várakozás és újból semmi. A csekkek jöttek a hitelt fizetni kell ez így nem mehet tovább azonnal szükségem van munkára.Mi marad? Külföld!! Már olyan sokan megpróbálták,majd sorra jöttek az érvek és ellenérvek.Jól lehet keresni (legalábbis az itthoni keresetekhez képest),nincs annyira messze és amúgy se maradok sokáig.Majd a másik felem pedig válaszolt igen de nem vagy ehhez öreg?,rég tanultál németül az már nem lesz elég stb..stb..Végül a munka győzött találtam és indultam.Nem volt egyszerű és már több mindent kipróbáltam,már van munkám és egyedül egy fizetésből képes vagyok egy lakást fizetni meg az otthoni számlákat rendezni.És most jön a "de" ezt a munkát otthon nem vállaltam volna el,(és ezzel többen vagyunk itt így!) ezt igazán az érti aki volt kint és dolgozott már itt,nem olyan mint otthon a jól bevált munkahelyek bármelyike.Most megint jön a "de"viszont ha nem lenne bajban lennék és így még örülök is,hogy végre van munkám.Pár "év" és már mehetek is haza, mert egyedül jöttem és a családom nagyon hiányzik!! Ez volt az egyik ellenérvem is de mellette szólt ha bejön a gyerekeimnek is tudnék picit segíteni.Szóval összegezve azt hiszem mégis jól döntöttem."A könnycseppek maradnak,csak immár a családért pottyannak."
Gina
